Rég nem írtam, már több mint egy hónapja. Ennek több oka is van, leginkább az, hogy nem volt okom valami miatt. Ami sajnos egy ideig azért történt, mert annyira rosszul voltam. A hányások, amik a 18 héten újra elkezdődtek, a 22. héttől fogva egyre durvábbak lettek, amit ahogy a legelején, most se igazán vett komolyan egyik orvosom se, kórház lett a vége, majd mikor ott annyira legyengültem, hogy wc-re nem tudtam kijárni, sikerült beállítani a Cerukált a hányásra rendesen, és megszüntetni az állandó hányingert. Természetesen nagyon lefogytam, így gyomorszondát is kaptam, azon keresztül Nutrison 1,28 kcal Potison tápot illetve Fresubin 2 kcal Hp tápszert kaptam, napi 1,5 litert. Emellett szépen lassan, ahogy erősödtem, egyre többet ettem, amennyire a szonda engedte. Mikor bekerültem szokásosan magasabb CRP értékeim voltak, így antibiotikumot is kaptam, illetve szteroidot (Medrolt) is, ami viszont nem jut el Zsófihoz, így miatta kaptunk egy másik szteroidos kúrát is, tüdőérlelőnek, mert az orvosaim féltek, hogy nem bírom, és hamarosan meg fog születni Zsófi, az volt a cél, hogy az 1  kg-t elérjük. Így viszont neonatológussal is felvették a kapcsolatot, miközben a nőgyógyászommal is folyamatosan konzultáltak. Jah, mert kihagytam a történetből, hogy a 24. héten - valószínűleg sosem derül ki miért - a CF-es orvosom is felhívott, és újra elkezdett kezelni. Alapjáraton megnyugodtam, hogy együtt dolgoznak az orvosok, és mindenki hajlandó segíteni, de közben meg iszonyatosan kikészültem. Végül már nem csak estére, napközben-re is előfordult, hogy kértem Frontin-t, mert annyira ideges, és fezsült voltam. Lévén, hogy itthon még ilyen CF-es terhes betege nem volt az orvosomnak, és folyamatosan emlékeztetve voltam, hogy veszélyben vagyok én is, és a lányom is, azt hiszem, fura is lett volna, ha nem így reagálok. 17 nap után vitatott körülmények között - ahogy azt már megszokhattuk, ha Korányiból jövök haza - végül saját felelőségre eltávoztam. Bár ennek semmi jelentősége - ez külön ki lett hangsúlyozva. Mind1. Bent a Medrol, és tápszer mellett a vércukrom is megbolondult, 13-14es cukraim is voltak, így inzulint is el kellett kezdeni adni, és folyamatosan vércukrot mérni. (Kép rólam ahogy bent sokszor aludtam - nem túl szép)
Hazajövetel után. Tovább folytattam a hízást, majd a Medrol fokozatos elhagyása mellett a cukraim is jobban lettek, tudok rendesen aludni, nem csak félig ülésben, ha arról van szó oxigén nélkül is jól elvagyok (bent egész nap azon voltam), itthon csak estére veszek be, és csak egy fél 0,25-ös Frontint. Az alapja annak, hogy mért ne jöjjek haza, az volt, hogy ne legyek felügyelet nélkül, így az elején felügyeletem is volt, és 8 órában itt ült velem egy ápoló is, de szép lassan sikerült megnyugodnunk, és rájönnünk, hogy nem változott igazán semmi, még jobb állapotban is vagyok, a Medrol és az antibiotikum-kúra miatt. Karácsonykor napokig nagyon fájt már a szondám, köhögni, váladékot üríteni, nyelni nagyon nehéz volt már, így Cf-es orvosommal konzultálva anyu jobb program híján kihúzta a lánya szondáját, amitől én nagyon megkönnyebbültem. Előtte a 2000 tápszerrel 4000-4500 kcal-t sikerült naponta bevinnem a mellé-evéssel. Most szonda nélkül 3000-3500 kalóriát tudok betolni + a 600-1200 kalóriás tápszer amit tudok szájon át is fogyasztani ugye. Azért szerintem elég jó, főleg, hogy továbbra is tudok hízni, de nem mondom hogy könnyű, mondjuk a szondával se volt. Inhalálni, váladékot üríteni, gyógyszereket bevenni sokkal könnyebb lett így. Én most 41-42 kg vagyok, Zsófit legközelebb holnap mérik, két hete 1 kg volt, ma meg már 31 hetesek és 4 naposak vagyunk. Császár lesz, most már szinte biztos, legalábbis erre készülünk, anesztessel is beszéltünk már, ő is nagyon kedves, aranyos volt, nőgyógyászhoz holnap, CF-es orvosaimhoz január elején megyünk. Azt hiszem ennyi lenne az összegzése az elmúlt néhány hétnek. :) Jah. Fev1 : Mielőtt bekerültem(kedden), pénteken a kontrollon 20 %ot fújtam, a 17 nap után 30 %ot, az első kontrollon hazajövetel után 32 %ot.