Avagy hogyan küzdünk egy csodával egy álomért.

2015. szeptember 30. 14:16 - Egy porszem

Fáradtan

Nyilván ez az, amit szerintem minden kismama érez, és minden CF-es is. Kismamák nem minden nap, a Cf-esek meg fogalmam sincs, mert sose voltam "normális" Cf-es.  De jelenleg ez nagyon igaz rám. Megfejtettük tegnap az okát, ugyanis az inhalálással, és légzőtornával elmegy 4-5-6 óra a napból. Az evéssel, hogy meglegyen az elég kalória 6-7-8 óra, és a maradék 12-11-10 órát simán képes vagyok végig aludni, mert mióta terhes vagyok, sokat alszom. Lehet, hogy most akarja pótolni a szervezetem, hogy már lassan 10 éve 4 órákat aludtam csak este. Minden esetre, ha ez így lenne, akkor is fáradt lennék szerintem. De lévén, hogy próbálok tanítani is, illetve a neten is sokat nézelődöm a kicsinek, meg amúgy is sok témát olvasok, és igyekszek mindenre felkészülni, ez általában az alvásidőből megy el.

Meg hát ha koraszülött akar lenni a kicsi, akkor a karácsony elég mozgalmas lesz, így arra is előre kell készülni, és akkor inkább most mint még később, amikor már szobát rendezünk be meg ilyenek.

Tegnap sikerült azt is kiderítenem, hogy mi vár ránk, ha koraszülött lesz a kicsi,illetve ha nem is mindent persze, de azért megtudtam egy jó pár dolgot, kiderült, hogy óriási különbségek vannak PIC és PIC között is. (Perinatális Intenzív Centrum - itt kezelik a kora babákat) illetve az is, hogy ahol mi szültünk volna, az nem az a környezet, amiben szeretnék lenni. De találtunk másik orvost, másik kórházzal, jövő héten megyünk hozzá, de már tud mindent, Cf és hasonlók, elvállalt, és tudunk járni hozzá, ha minden igaz. Kitaláltuk a kicsi nevét is, ami nem meglepő módon nem okozott túl sok vitát közöttünk, (nekem ez tetszik, - melyik? jah, az jó lesz szerintem is. - és kész :D) és megcsináltam a Facebook-oldalt is. Remélem egyszer azért több lesz ez egy egyszerű blognál. Nyilván itt vagyunk 17-18. hét végén, nem tudom mi vár még ránk, mi lesz, és hogy fogunk alakulni, de ha nem is lesz olyan kimenetele ennek a valóra vált álomnak mint amit várok/várunk, akkor is mindenképpen megéri. -Szerintem, persze. 

Szívesen beszélnék mással is, aki túl van ezen. De mind1. Majd egyszer hátha eljutunk oda is, hogy Magyarországon is sok Cf-es fog szülni, vagy egyáltalán belevágni. :)

-korrigálás : Mivel a kezelőorvosom volt kedves úgy dönteni, hogy nem támogatja a terhességünket, és a továbbiakban ehhez semmi segítséget nem ad meg, így az új orvosunk mégse vállal el, mert nem akar belefolyni egy ilyen terhességbe... Hagyjuk a véleményemet, az egész magyar egészségügy ....... ér. De mind1. Szülünk ahol tudunk, mi meg próbálunk a folyamatos akadálygördítés ellenére is mindent megtenni, hogy sikerüljön. Még ha nincs is túl sok segítségünk, néhány emberre tudok számítani, és ez hátha elég lesz. :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cfterhesseg.blog.hu/api/trackback/id/tr277869686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Avagy hogyan küzdünk egy csodával egy álomért.
süti beállítások módosítása