Elmondani nem tudom, hányszor kérdezik meg tőlem, a kismamák halálra rémülve, mikor megtudják, hogy 4 macskánk van itthon, hogy "Úristen, és a fertőzés?? Nem félsz??" Gondoltam, akkor tisztázzuk ezt. Maga az egész terhesség körül most már annyi riogatás van, már semmit nem lehet enni, meg mindent kell, ezt nem lehet, azt nem lehet. Még csak eligazodni se lehet sok különböző információ között. Megosztanám az ezzel kapcsolatos részt a Kisbaba Napló oldaláról, én ez alapján próbálok tájékozódni, ez bizonyult a legnormálisabb oldalnak, ahol nem halálos betegségként van kezelve a terhesség. :) 

Toxoplazmózis

A nagy ellenség, amitől mindenki frászt kap. Meghallgatjuk, hogy a macska megy, ha babát szeretnél. Ez azért nem teljesen így igaz.

Természetesen a toxoplazmák az embert is megfertőzhetik, hasonlóan néhány állatfajhoz. Azonban egyedül a macskafélékben zajlik le a parazita teljes fejlődési ciklusa. Tehát a cica a bélsárral üríti a betegség fertőző alakját, ezzel képes más állatokat és az embert is fertőzni. Mégis extrém ritka, hogy a fertőzést a tulajdonos a saját macskájától elkapja.

A fertőződés lehetőségei:

A fertőzőképes toxoplazma oocisztákat az ember lenyeli. Ez a méhen át a magzatba is bejuthat.
A fertőzés leggyakrabban nyers hús fogyasztásától jut az emberbe. Ugyanis az ezzel fertőzött állatok szöveteiben sokáig fertőzőképes marad a toxoplazma.

Ahhoz, hogy a macskától kapjuk el a fertőzést, a következő körülmények mindegyike szükséges:

• A macskának fertőzöttnek kell lennie. Ez általában a ragadozó életmód miatt következik be vagy a nyers, illetve nem megfelelően hőkezelt sertés- és juhhús, esetleg csótány vagy földigiliszta fogyasztása révén.
• A macskának ürítenie kell a kórokozót a bélsarával. Ez csupán 10 napig tart a fertőződés után és jellemzően soha többé nem ismétlődik meg.
• Ahhoz, hogy a bélsárral ürült kórokozó fertőzőképessé váljon, 1-5 napig érnie kell a külvilágon. Ezért a friss macskabélsár nem okozhat fertőzést.
• A külvilágon megérett Toxoplazmákat le kell nyelni ahhoz, hogy fertőzést okozzanak. A kórokozó nem terjed légi úton.

Szóval a fertőzés. Mi panelban lakunk, a cicáink nem járnak ki, így maga a fertőzés lehetősége se igazán valószínű, mert ha már a bolti kajában benne van, az elég nagy probléma, és nem hiszem, hogy túl gyakran megtörténik. Másrészt. Nem én tisztítom, és rendezem az almot. Így közelébe se kerülök a bélsárnak, és a toxoplazmához. Illetve a férjem reggel és este is kiszedi mindig az almot, így egyrészt nagyobb a tisztaság, másrészt a kórokozó fertőzőképessé se tud válni. Ezzel úgy érzem mindent kiveséztünk. 

Maga a fertőzés után azért szokott jönni a kérdés, hogy jó, de ha bármi baja van, bármi mást is elkaphatok tőle, nem kerülöm el őket, nem fogjuk elajándékozni őket? Ez az a téma, amit nem is sejtettem, hogy egyáltalán felmerül bárkiben, nem hogy ennyire széles körben. Nyilván nem egyenes út vezet az állattartástól a gyerekvállalásig, de úgy gondolom, hogy így tudjuk megtanulni mit is jelent gondoskodni valakiről, felelősséggel tartozni valaki iránt. Persze most lehet azzal jönni, hogy egy macska, vagy kutya nem gyerek, és teljesen más. Nyilván. De az alapja ugyanaz. És ha nem csak úgy tartunk egy állatot, hanem törődünk vele, kiismerjük, és figyelünk rá, ugyanúgy egy személyiséget kapunk, és ugyanúgy egy segítségre szoruló élőlényt, aki nem tudja etetni magát, aki szeretetre, törődésre vágyik. Nem tudom kinek milyen macskája/kutyája van otthon, a mi cicáink mind mentett cicák (az egyik két mentettnek a kölyke), ezáltal mind nagyon hálásak, és szeretetéhesek. Gyakran van izomlázam a vállamban attól, hogy a négy macskám egész nap simogatásért könyörögve bújik bele a kezembe, ölembe, mindegy, csak foglalkozzak velük.

Nem értem, hogy merülhet fel egyáltalán bárkiben a kérdés, hogy megváljon az addigi kis kedvencektől. Vagy ha felmerül, akkor nem túl sok értelme volt egészen addig tartani bármilyen állatot. Persze több problémával jár, és több odafigyelést igényel - leginkább a higiéniát tekintve, de nem gondolom, hogy csak azért mert kisgyerek érkezik a családba, akkor meg kellene szabadulni az állatoktól. Arról nem beszélve, hogy szerintem nagyon sokat segíthet már egy állat is a gyerek személyiségfejlődésében. Főleg, hogy egyre több a brutalitás, és egyre kevésbé számítanak bárminek is az állatok sokak szemében.