Nagyon boldog voltam, ugyanis múlt héten végre valahára sikerült némi-nemű információhoz jutnom. Találtam oldalakat, ahol Cf-es anyukák osztják meg a tapasztalataikat, és gondolataikat. Összeírom, amiket eddig találtam, meg majd külön az oldalon is összeszedem őket, hátha…

Már egy ideje ki szoktam használni, hogy van programozó a közelben, főleg, hogy közben ő is élvezi, hogy van mit megoldania. :) Zavart, hogy nem volt egy helyen minden, amit Zsófival kapcsolatban fel tudnék írni, vagy nyomon követni, így kitaláltam mit szeretnék, ő meg összetette.…

Az lenne a normális, ha azt írnám, hogy a hónapok alatt hol nagyon boldog vagyok, hol nagyon szomorú. Egész életemben ezt csináltam, vagy legalábbis amire emlékszem. Nah ez az ami most kivételesen nem igaz rám. Egy jó ideje nem készültek rólam/rólunk képek, pedig előtte havonta…

Elmondani nem tudom, hányszor kérdezik meg tőlem, a kismamák halálra rémülve, mikor megtudják, hogy 4 macskánk van itthon, hogy "Úristen, és a fertőzés?? Nem félsz??" Gondoltam, akkor tisztázzuk ezt. Maga az egész terhesség körül most már annyi riogatás van, már semmit nem…

Gondoltam azért írok sima posztot is, hogy hogy vagyunk, mi újság, és hol tartunk. Azt hiszem nagyjából már megnyugodtam, bár igazából most kezdek újra parázni, mert hogy már kicsivel több mint egy hete érzem Zsófit, ahogy mozog, de így meg ha nem mozog annyit, vagy nem érzem…

Hogy alapból, ezzel mi is a baj? Aki már eljutott abba az élethelyzetbe, hogy szeretne családot, és gyereket, és esetleg nincs abban a nagyon szerencsés helyzetben, hogy csak úgy rögtön elsőre,  összejön a gyermekáldás, akkor találkozik sok érdekes dolgokkal. Például, hogy nem…

Hát. Ezt is sikerült megcsinálni. Tegnap kezdtem el keresni, hogy merre találhatok kisebb ruhákat, mert ha mindent meg is teszünk azért, hogy Zsófi ne akarjon hamarabb érkezni, minden orvos ezzel riogat, így inkább felkészülünk. Facen a koraszülött babás csoportban sikert is…