Avagy hogyan küzdünk egy csodával egy álomért.

2015. október 19. 09:52 - Egy porszem

Helyzetjelentés - félidő

f79b6380bab12145bce300559a492445.jpgGondoltam azért írok sima posztot is, hogy hogy vagyunk, mi újság, és hol tartunk. 
Azt hiszem nagyjából már megnyugodtam, bár igazából most kezdek újra parázni, mert hogy már kicsivel több mint egy hete érzem Zsófit, ahogy mozog, de így meg ha nem mozog annyit, vagy nem érzem -számomra reálisan- sokáig, hogy mozog, akkor ideges vagyok. Pontosítva inkább nyugtalan. Ezen segít az Angel-Care es szívhang-hallgató, azért az a két perc amíg hallgatom, az nagyon megnyugtató tud lenni.

Elvileg a legkisebb mérési adatokat produkáló ultrahang alapján is betöltöttük, elkezdtük a 20. hetet, ami lévén félidő, azért mindenféleképpen jó. :) Nem tudom, hogy Cf-esként minek kellene másnak lennie, vagy hogy kellene alakulnia a dolgoknak, mert hogy továbbra sincs hozzáférésem adatokhoz, bármi konkrét infóhoz. Az elmúlt 2 hétben nem tudtam inhalálni - hála a doktornőnek, de másfél hét után sikerült megírni a recepteket - persze egy részét megint kihagyva, és megint csak 1 havi adagot felírva, szóval két hét múlva kezdjük a huzavonát megint, hogy szerezzünk receptet. Szerintem azért leginkább ennek köszönhető, - de tegyük fel, hogy nem - azért most már jobban érzem a tüdőmet, és többet köhögök, ami szerintem igazából így is messze jó teljesítmény, azért a 21%os Fev1, az egy messze olyan érték, amivel mondhat doki bármit, azért akkor is úgy érzem, hogy jól teljesítünk ahhoz képest. :)

Zsófi sokat rugdos, vagy legalábbis erősen, főleg ha felkel, és enni kell, bár még nem sír amikor ébred, legalább olyan egyértelműen, és akaratosan jelzi, hogy azt akarja, hogy egyek/egyen. A genetika 2.-es ultrahangon (a 18-20. hét közötti ultrahangon) a doki, és a mérések alapján minden rendben van, és nem látnak semmi problémát, leszámítva, hogy pörög a gyerek, és megint várni kellett kicsit, hogy lenyugodjon ahhoz, hogy meghallgathassuk a szívverését, mert amúgy túlságosan ficánkolt. Illetve úgy járt a szája folyamatosan, hogy vagy magának/nekem magyaráz már bent is, vagy énekelt. Persze lába megint össze-vissza a fejénél, meg keresztezve, meg nem tudom hogyan ült épp. Ami szerintem nagyon vicces, de hát - csak az anyjára üt a gyerek ?! :) Jah, és a Cheerleader-re folyamatosan mozog, és rugdos. Amit persze apa is szeretne már érzeni, bár ez még várat magára.

Súly és evés terén meg érdekesen állok, most már kezd visszaállni talán a rendszer, bár a turmixomat, a tápszerrel még nem tudtam letolni mostanában, azért remélem, hogy lassan helyreállunk. Elég sok problémát okozott mostanában a savasság, amit mostanában úgy néz ki már sikerül orvosolni, de azért az ideális helyzetet még nem sikerült elérni. Emiatt újra hánytam is, az étvágyamat is rendesen csökkentette, így ha fogyni nem is fogytam, azért a szinten-tartáson kívül nem túl sok dekát sikerült magamra szedni. Másik probléma, hogy 2200 kalória felett a hasam is nagyon megfájdul már, pedig nyilván figyelek a kreon-mennyiségre is, de valahogy mostanában nem nagyon jött össze több. Viszont, eljutottunk az újra vendégeket váró Némó-ba, ahol végre tudtam enni isteni lazacot, amit kivételesen nem utasított ki Zsófi. Azt hiszem ezt most nem tudnám leírni, mennyire boldog voltam/vagyok, nagyon finom volt a hal, és nagyon jó volt, végre először úgy halat enni, hogy az nem jön ki belőlem. Illetve, találtam egy szuper szalámiboltot is, ahol vettünk Halszalámit, ami egyszerűen iszonyatosan finom :D, és a jó rész benne, hogy a kicsinek meg nem esik le, hogy halat esik, így nem is akarja visszaküldeni.  Így azért egy kicsit tudok pótolni, és behozni a halfogyasztásból ami azért jót tenne nekem is, neki is. (Frissítés : Ötletként a halolaj-kapszulát ajánlották még a halban fellelhető Omega 3, 6 zsírsavak pótlására)
 
Gyógyszer tekintetében elkezdtünk vastablettát szedni, illetve sikerült beállni napi 3 magnéziumra (Béres Magnéziumot szedek), illetve napi 2 Kalcium-Sandoz-ra, így a lábam se remeg, és Zsófi is megkapja a neki szükséges mennyiséget valószínűleg. A Bramitob-ot totál feladtam, doki túl sokat nem segített, az lett a válasz, hogy akkor csak a Colomycin-nel inhaláljak, amihez hozzászokik a tüdőm, szóval hosszú távon nem tudom hogy lenne hatásos, maximum hagyjak szünetet benne - szól a tanács - csak hogy akkor meg az alapból is megerősítésre váró tüdőm nem hiszem, hogy jól reagálna, de mind1. 28 nap szünetet nem fogok, 1,5-2 hét szünet talán még tartható lesz. 

Nagyjából ennyi lenne szerintem, más most nem igazán jut eszembe, de ha mégis, akkor majd frissítem a posztot. Jah. Az oxigéntől már nagyon fáj az orrom, nem tudom, hogy erre tud-e valaki valami módszert, mert sebesedik az orrom a szondától, bár tény, hogy nem is keveset használom. Ilyen szempontból hatásos volt a doktornő, amennyit tudok oxigént szívok, nehogy azért legyen baja a kicsinek. Ez is érdekes, mert csak a doktornő szajkózta folyton, hogy megölöm a gyerekemet, rajta kívül azért mindenki más azt mondj,a hogy én vagyok inkább veszélyben nem Zsófi. Minden esetre, minden eredménye mindig nagyon jó, én meg mindent megteszek, amit csak tudok, így remélem, hogy akkor tényleg nem lesz semmi baja. A tüdőmmel meg eddig is megbirkóztam, csak menni fog ezek után is. :) Majd meglátjuk. Addig is, sokat pihenek. Ha meg megyek valahova megvan a térdvédőm, ami szuperál, így azért közlekedni is könnyebb. :) 

Frissítés : Tegnap voltunk 140 napon túl, és 140 nap előtt, és tegnap először két hét után sikerült letolni a tápszert is a turmixszal, és összesen összehozni a 3995 Kalóriát. Reméljük ma is sikerül, és vissza tudunk állni a már megszokott ***** nehéz de kilókat jelentő "diétára".

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cfterhesseg.blog.hu/api/trackback/id/tr797989427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Avagy hogyan küzdünk egy csodával egy álomért.
süti beállítások módosítása